Kezdőoldal

Kaufmann István (Manó), az egyik legtechnikásabb és egyben leggyorsabb magyar bridzsező 1922. december 17-én született. Özvegye, Zsófi kezdeményezte, hogy születésének 100. évfordulójára az MBSZ rendezzen emlékversenyt. Nem ment minden zökkenőmentesen, de az ötletből végül is valóság lett, mégpedig – igen szerencsés módon – pontosan az ünnepelt születésének 100. évfordulóján.

Megkezdődött a 2023-as év, lejátszottuk a bajnokság negyedik fordulóját, azaz épp féltávnál vagyunk. Ezúttal nagyobb szórással játszott az I/A mezőnye, sokáig több pár is 60 százalék felett állt, de végül csak Bódis Gyula és Honti László érte el ezt a küszöböt, 62,5 százalékkal nyerték a játéknapot, így feljöttek a 11. helyre. A Homonnay–Lakatos, Dumbovich–Winkler és Csehó–Mezei párok voltak még 57-58 körül, ők az első ötben is állnak most, Winklerék vezetnek egy fél topszkórral Dombi-Gál előtt, Csehóék a harmadikak. A forduló előtt vezető Fris–Kovács gyenge napja miatt lecsúszott a hetedik helyre. Érdekesség, hogy a fordulóban hatodik és hetedik pár is helyettessel ért el 55 százalékkal feletti eredményt.

A hatvanas évek elejére a versenybridzs ugyan újraszületett Magyarországon, nemzetközi kapcsolatai azonban gyengébbek voltak, mint valaha. Ez bizonyára Ottlik szakírói bemutatkozását is hátráltatta, amire az esélyt végül Zánkay Péter, a Bridzsélet akkori (és még hosszú ideig) főszerkesztője kínálta fel számára. A bridzsújságírók nemzetközi szervezete, az 1958-ban alapított IBPA ugyanis őt kérte fel, hogy küldjön be partit tervezett kiadványukhoz. Péter ehhez Ottlik segítségét kérte. A Bridge Writer’s Choice, 1964 című, Eric Jannersten szerkesztésében megjelenő könyv 70 leosztást mutatott be, „néhányat a leghíresebb bridzsírók és számosat a kevésbé ismert, de az ismertségre ugyancsak érdemesek tollából”. Ebben a mezőnyben komoly elismerést jelentett, hogy a könyvet a British Bridge World (BBW) 1964 márciusában éppen a Zánkay Péter által jegyzett Ottlik-partival népszerűsítette.

Alphonse Moyse Jr., akit mindenki csak Sonnynak hívott, az 1929. október 29-i New-York-i tőzsdekrach után felhagyott a brókerséggel, profi bridzsezőnek állt, majd 1934-ben belépett Ely Culbertson csapatába a The Bridge Worldhöz. Alighanem jól dolgozott a világhírű szaklapnál, mert 1966-ban tulajdonos-főszerkesztőként ment nyugdíjba. De most, Antonius szavaival élve, nem dicsérni jöttünk őt.

Az év utolsó játéknapja a bajnokság harmadik fordulója volt, így még messze a vége. A mezőny az első osztályban továbbra is nagyon sűrű, most épp Fris Miklós és Kovács Gergely vezet. A budaörsiek nyerték a fordulót 63 százalék feletti eredménnyel, és mivel más nem is ért el 6-ossal kezdődő számot, nem meglepetés az állás. Második az eddig vezető Dombi–Gál, ők most csak 52 százalékig jutottak, míg a dobogóra jelenleg Honyek–Vikor fér fel, ők 59 százalékkal a nap második legjobbjai voltak, de Dumbovich–Winkler is jó napon van túl. Az élen állók kicsit nagyobb, több mint 1 százalékos előnyt hoztak össze, de a mezőny amúgy 54 és 45 százalék közt tömörül (csak egy pár nem éri el a 45 százalékos átlagot).

Mától átvehetők a példányok a versenyteremben.

Itt a december, tehát folytatódik a párosbajnokság. A két játéknap alatt találkoztunk már minden ellenféllel, ez tekinthető teljes körnek. Még 6 nap van hátra, tehát van lehetőség a javításra, azonban idén már csak egyszer bridzsezhetünk a bajnokságban.

November utolsó hetében kezdetét vette a szokásos téli bajnokság, azaz az MP (meccspont) értékelésű nyolc fordulós versenyünk. Ez a hagyományos párosértékelés nagy népszerűségnek örvend, azonban sokakat talán „bridzskultúrsokként” ért az IMP alapú csapatverseny után ez a versenyforma. Jönnek, írnak ellenünk egy (vagy két) mázlis partit, aztán mire a kocka a másik oldalára fordulna, és buknának ezek a rossz esélyű partik, már tovább is álltak a szerencsés ellenfelek.

A hétvégén rendezték Prágában a 4. Közép-Európai Ifjúsági Bajnokságot. A versenyen a régió országai képviseltették magukat, magyarok, csehek, lengyelek, szlovákok, németek. Pénteken 36 pár egy mezőnyben, de a három korcsoportban (U16, U21, U26 külön díjazva), szombaton és vasárnap pedig két kategóriában 17 csapat versenyzett. Országunkat 18 ifi játékos képviselte, és két felnőtt kapitány-edző is elkísért minket. Nem is volt véletlen, hogy hazánknak sikerült a legjobban a hétvége, a 4 kategóriából ahol érdekeltek voltunk (U16 páros, U21 páros, U16 csapat, U26 csapat), háromban magyar győzelem született, és ezeken kívül még két dobogós helyezést is elértünk.

Az I/B utolsó fordulójában a Feel the Beat páholyban, az Ecosoft kényelmes helyzetben érezhette magát. Komoly reményekkel még az osztályozós hely elcsípésében reménykedhetett tulajdonképpen még mind a hat másik csapat. A bajnokság végére nagyon összeszedett Libella jutott be végül – Ráduly Csaba Scharnitzky Péterrel, Vági Péter pedig Szabó Zsolttal és Biro Lajossal játszott. A Ráduly–Scharnitzky páros rutinos, megbízható motoros, de a sikerhez kellett a másik páros még jobb eredménye. Vági Péter játszott végig, és mindkét partnerével megnyugtató pluszt csinált. Nézzük meg a SZTAKI elleni sorsdöntő meccsüket.